Összes Szakértők hír

Én a saját házasságomban mindig apró, de mégis fontos fordulópontnak tartom az éjszakákat.

A feleségemmel van egy olyan megállapodásunk, hogy addig tilos elaludnunk, amíg nincs minden rendben. Hogy csúnyán és magyartalanul fejezzem ki magam: nálunk tilos a haragban, szomorúságban “egymás mellett fekvés”.

Miért, mi történik, ha erre nem figyelünk?

Vannak, akik váltig állítják, hogy az éjszaka pont arra alkalmas, hogy elengedjük a napi gondokat. Lecsitulnak a heves érzelmek, kialusszuk az idegességünket, a bánatunkat.

A válaszom erre az, hogy valóban igaz, hogy az alvás sok esetben segít lehiggadni, megnyugodni. Ezzel természetesen nem vitatkozom.

Vajon mi történik, ha az éjszakába magunkkal visszük
a problémáinkat ahelyett, hogy megbeszélnénk őket?

Azt azonban kevesen tudják, hogy az át nem beszélt problémák továbbra is ott maradnak közöttünk, hiszen egy puszta alvástól nem oldódnak meg. Akik ezzel nem számolnak, két veszéllyel is szembe kell nézniük:

1) A problémák később előjönnek. Nem tudom, Ön hányszor kapott a párjától utólag olyan támadást, amire nem is számított. Ilyenre gondolok, mint hogy: “Te mindig….”. Ugye, hogy elő tudnak jönni ezek a ki nem beszélt problémák?

2) Az igazi veszélyt azonban az alábbi közmondás fejezi ki a legjobban: sok kicsi sokra megy. Nem azzal van a gond, ha vannak apróságok, amelyek feszültséget okoznak. A gond azzal van, ha ezekkel nem foglalkozunk, elnézzük őket, és hagyjuk ezeket felgyűlni. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy örömmel, tisztán tudunk-e belenézni a párunk szemébe, vagy pedig az általunk okozott apró kis megbántások, bűnök, hazugságok, figyelmetlenségek láthatatlan falként egyre inkább eltávolítanak a párunktól.

Ezért nagyon fontos, hogy soha ne térjünk úgy nyugovóra, hogy valami nincs köztünk rendben. Figyeljünk arra, hogy ne vigyük tovább a nap gondjait, még akkor sem, ha a szemünk már nagyon le akar ragadni!

Ja, és mielőtt bárki azt hinné, hogy ez az egész kizárólag a kezdő házasok kiváltsága, és néhány év együttélés után kivitelezhetetlen, előre üzenem neki: soha nem késő elkezdeni!

Nyugodalmas elalvást kívánok mindenkinek!

Létezik egy szó, amit én csak úgy hívok, hogy párkapcsolati kicsinyítőképző. No nem a -ka, és nem is a -ke kicsinyítőképzőre gondolok.

Történik, hogy Feri, akit Kati nagyon vár haza egy hétköznap délután, később ér haza, mint amit reggel megígért. Egy kicsit tovább marad a munkahelyén, utána pedig véletlenül összefut egy régi osztálytársával, és beszélget vele is egy kicsit.

Amikor hazaér, Kati kedvesen, de megbántottságának hangot adva számon kéri a késésért.

Mit gondol, mi a tipikus válasz ilyenkor?

„Csak egy kicsit tovább maradtam a munkahelyemen!”

„Csak összefutottam az egyik volt osztálytársammal!”

Hát igen, ha a párunk hibát vét, elmulaszt valamit, akkor általában az első ösztönös reakciója az, hogy védekezni kezd, és csökkenteni próbálja a hibáját. És ez ugyanúgy igaz ránk is.

Ilyenkor nagyon nagy segítség a „csak” szó. Miért?

A “csak” szó az utána következő szavak jelentőségét csökkenti. Éppen ezért a használatával előszeretettel próbáljuk csökkenteni a hibáinkat a párunk előtt is.

Mikor használjuk a „csak” szót előszeretettel?

1) Ha tudjuk, hogy olyat csinálunk, ami a másiknak rossz, de csökkenteni akarjuk a lelkiismeret-furdalásunkat és a bűntudatunkat.

2) Ha el akarjuk hárítani a kellemetlen megjegyzéseket, amit a nem kívánatos tevékenység után kapnánk a másiktól.

Hogy illett volna Ferinek akkor válaszolni?

Valahogy így:

“Bent kellett maradnom a munkahelyemen, és még egy osztálytársammal is összefutottam. Elnézést, hogy nem szóltam haza Neked! Mivel engesztelhetnélek ki?”

Mi tehát a lényeg?

Száműzzük a „csak”-ot a párkapcsolatunkból, és helyette inkább ismerjük be magunknak és a párunknak is, hogy hibáztunk, vagy valamit nem tettünk meg, amit meg kellett volna tennünk!

Megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon egy férfi és egy nő közötti “szellemi” különbségek akadályai lehetnek-e egy boldog kapcsolatnak.

Én magam alapvetően két fő különbséget vélek a legtöbb párnál felfedezni.

1) Különböző mélységű látásmód

Ez azt jelenti, hogy az egyik fél nem lát meg dolgokat, amit a másik meglát. Az egyiknek nincs olyan komoly emberismerete, érzelmi intelligenciája, mint a másiknak.

A különböző mélységű látásmódnak érdekessége, hogy ezt általában csak az a fél érzi, aki “magasabb” szinten van. Az szembesül igazán ezzel a problémával, aki például szeretne mély dolgokról beszélgetni a párjával, de nem tud.

2) Eltérő iskolázottság

Ugyanebbe a körbe tartozik az iskolázottság is. Gyakran láthatjuk, hogy az egyik fél lelkesen és kemény munkával gyűjti a diplomákat, a másik viszont az érettségi óta becsülettel dolgozik.

Itt viszont inkább az “alacsonyabban” iskolázott felet zavarja a helyzet. Mindig lesz ugyanis egy “okos” és egy “buta” a kapcsolatban, és bizony az utóbbi jelző pont őneki jut…

Számít ez? Ön látott már ilyen párt? Mi a véleménye?

Örömmel jelentem, hogy négy kiskutya is született a családunkban, ő Turcsi, a kedvencem:

“Vau-vau! Turcsi vagyok, a fekete kiskutya!”

Turcsi tanul, gyakorol

Turcsi eddig az anyukája hasában volt, de amióta itt van közöttünk, minden nap gyakorol, tanul, lassan elkezdi a tépő-rázó és birkózó cselekvéseket. Nem kell sokat várni, hogy a mellső lábával átfogja az ember cipőjét,  hogy harapó, zsákmányt ejtő játékot játsszon.

Érdekesség, hogy azok az állatok, amelyeknek hosszú a gyermekkoruk, és éppen ezért sok időt töltenek játékkal és gyakorlással, sokkal értelmesebbek, jobban kommunikálnak, ráébrednek a saját korlátaikra, és megtanulnak alkalmazkodni a különböző helyzetekhez.

Mi is tanulunk

A párkapcsolati konfliktusok kezelését egy-egy kapcsolatban Turcsihoz hasonlóan mi is megtanuljuk. Általában 1-2 év alatt automatikusan kialakul egy pár konfliktus-kezelési stílusa.

A gond azonban ott van, hogy amíg tart a bódító szerelem, az anyagi helyzet tökéletes, nincsenek apró titkaink, hazugságaink egymással szemben, addig nem jönnek elő azok a helyzetek, ahol igazán szükség van a konfliktus-kezelési, kommunikációs képességeinkre. Így a begyakorlás nem ér sokat: nem igazi éles helyzetben alakítjuk ki a konfliktus-kezelési stílusunkat.

Amikor viszont elmúlik a szerelem, jönnek a gyerekek, gond van a munkahelyen, céltalanná válik valamelyikünk, akkor a rosszul begyakorolt konfliktus-kezelés bizony elmélyítheti a gondokat. Mert bizony lássuk be: Félős Pistákkal, Kiabálós Bélákkal és Nemtörődöm Jánosokkal (elnézést kérek férfitársaimtól, természetesen a nőkben is találunk hasonlóakat) nem lehet megbeszélni a problémákat.

Gondolja Ön is végig: ma mennyi elvarratlan szál, megoldatlan probléma, elnyomott igény, rosszba való beletörődés van a kapcsolatában ahhoz képest, mint amennyi régen volt? Vajon ezek akkor is összegyűltek volna, ha minden problémát sikerült volna tökéletesen átbeszélni és megoldani?

A jó hír: nincs késő!

A párkapcsolati konfliktusok kezelése tanulható, begyakorolható dolog. Nincs késő!

Amikor személyesen keres fel egy pár, lényegében nem csinálunk mást, mint a problémákat egy új konfliktus-kezelési módszer szerint beszéljük át. És néhány alkalom után a pár már nélkülem, önállóan is képes megbeszélni a problémákat – az újonnan tanult, begyakorolt szabályokkal.

Ahogy Turcsi begyakorolja az életéhez szükséges készségeket, ugyanígy egy pár – akár sok év együttélés után is – képes begyakorolni  a helyes kommunikációt, egymás helyes szeretését, a konfliktusok helyes kezelését.

Turcsitól természetesen nem érdemes megtanulni a harapást, a tépő mozdulatokat és az ugatást sem. Amit viszont át kell nekünk is vennünk tőle, az a kitartása és az elszántsága.  Ha ebből egy kicsi is van bennünk, akkor hajrá, kezdjük el begyakorolni a konfliktusaink helyes kezelését!

Mindenkinek jó gyakorlást, tanulást kívánok!
(Psssszt, itt van hozzá egy kis segítség, amit Turcsi ugyan nem ért, de Ön igazán szeretni fogja>>)

Nem tudom, hogy Ön hogy szokott reggel felkelni, én úgy, hogy kinyitom a szemem, felnézek a mennyezetre, és néhány másodpercig elgondolkodom arról, hogy milyen napot szeretnék, mit akarok a munkámban elérni, kivel kellene találkoznom, és hogy…

…hogyan tudnám aznap szeretni a feleségem. Erről lesz most szó.

Nem nagy dolgokon múlik…

Nem kell nagy dolgokra gondolni, amikor azt mondom, hogy reggel elhatározom és kigondolom, hogy hogyan fogom szeretni a feleségem. Apróságokról van szó.

Mégis annyira fontos ez az 5 apróság, hogy ha szobafestő lennék, biztosan minden egyes hálószobának a mennyezetére felfesteném őket. Azért, hogy mindenki elgondolkodjon rajtuk reggelente, amikor kinyitja a szemét.

De vajon mi lehet ez az 5 apróság a mennyezetre festve?

Én ezekről gondolkodom reggel, és napközben ezekre figyelek oda:

1) 1 hibám, amiért bocsánatot kérek ma akkor is, ha nehezemre esik
2) 1 dolog, amiért megdicsérem ma a párom
3) 1 alkalom, amikor kedvesen megölelem, megsimogatom a párom
4) 1 valami, amit ma megcsinálok a párom helyett szívességből
5) 1 kérdés, amit felteszek neki, és a válaszát figyelmesen végighallgatom.

Ha valaki nem többet, mint ezt az 5 apróságot sikerrel véghez tudja vinni nap mint nap, rengeteget tesz azért, hogy boldog kapcsolatban éljen.

És az elmaradhatatlan esti rituálé, mielőtt elalszunk

Ahogy magunkra húzzuk a paplant, utána sokan egyfajta „rituáléba” kezdünk. Átgondoljuk ilyenkor a napunkat (ha vallásos valaki, akkor akár imádkozik is) és azonnal előjönnek a nap kellemes és kényes emlékei.

Én azt javaslom, hogy a rituálét kezdjük ennek az 5 apróságnak az ellenőrzésével, amely képzeletben oda van írva a hálószoba mennyezetére:

1) Bocsánatot kértem ma legalább egyszer, amikor nehezemre esett?
2) Megdicsértem ma a páromat legalább egyszer valamiben?
3) Megöleltem vagy megsimogattam ma a páromat legalább egyszer, amikor jól esett volna neki?
4) Megcsináltam ma helyette legalább egyvalamit szívességből?
5) Megkérdeztem valamiről a párom, és a válaszát figyelmesen végighallgattam?

Nagy, nehéz és kivitelezhetetlen dolgok ezek?

Szerintem sem.

Táblák a párkapcsolatban, amelyeknek ha hiszünk, végzetes “balesetet” okozhatnak

Ön akár rendelkezik már jogosítvánnyal, akár nem, a mai KRESZ-óra mindenképpen nagyon hasznos lesz. Miért?

Megtanuljuk, hogy melyek azok az útjelzőtáblák egy párkapcsolatban, amelyeknek nem szabad hinni, és megismerjük a legfontosabb táblát is, aminek viszont mindig engedelmeskedni kell!

1) Táblák a kapcsolat elején. Vigyázat!

“Drágám, Egyetlen Kicsi Mókuskám, legyen az, amit te akarsz:
mindenben elsőbbséget adok Neked!”

“A kedvesemmel egy a célunk, egy irányba haladunk:
én is boldog akarok lenni és ő is!”

“Folyton-folyvást Veled akarok lenni a végtelenségig,
mert nagyon kedvellek, élvezetes társaság vagy!”

2) Táblák a kapcsolat végén. Vigyázat!

“Zsákutca az életünk,
úgy érzem, nincs kiút a boldogtalanságunkból!”

“Három év után elmúlt közöttünk a szerelem.
Én nem tehetek semmiről, így alakult…”

“Hagyjál békén, nem akarom, hogy hozzám érj!
Elegem van már belőled!”

3) Az egyetlen tábla, amit mindenkinek ajánlok

Figyelem, szeretni kell!

A szeretet egy döntés.

Nem akkor szeretünk valakit, amikor kedveljük, mert sok kellemes élményt, kedvességet, szórakoztató percet kapunk tőle. Akkor szeretünk valakit, ha eldöntjük, hogy odafigyelünk rá, és igyekszünk olyan dolgokat megtenni, amelyek a kedvére valók.

Ha ennek a parancsnak maximálisan eleget tettünk, csak ezután várhatunk a párunktól kedves szavakat, őszinte öleléseket, békés és nyugalmas estéket.

Ön bármikor, minden egyes nap minden egyes percében dönthet úgy, hogy nekiáll szeretni és elkezdi jó irányba vezetni önmagát, a kapcsolatát és a párját. Akár ebben a pillanatban is!

Nem a szomszédja ül a volán mögött, nem Fortuna (a szerencse istennője)  és nem is a párja, hanem Ön! Ön vezeti az autót, Ön dönti el, hogy melyik táblát követi.

Ön dönt!

Szerda reggel jelenik meg hivatalosan az új CD-csomagom, amely az egyik leggyötrőbb, legelviselhetetlenebb párkapcsolati probléma kezeléséhez ad gyakorlati segítséget. Ezzel kapcsolatban pénteken tippjáték indult itt a blogomon.

Arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy vajon mi az a ritka probléma, amiről a CD-csomag szólni fog. Annyit árultam el róla, hogy:

1) Sokan még egyáltalán nem tapasztaltak meg, de akik már átélték, tudják, hogy nagyon sok kínt tud hozni a mindennapokba, és nagyon nehéz tenni ellene.

2) Hűtlenség is előidézheti ezt a problémát, de sokszor olyan pároknál is gondot okoz, ahol mindkét fél hűséges egymáshoz.

3) A közfelfogás szerint a legfőbb okozója az önbizalomhiány (a valóság persze más).

A két győztes

Először is köszönöm mindenkinek az érdeklődését, összesen 120 tipp érkezett,  76-an pedig el is találták a helyes választ!

Ma reggel cetlikre írtam a neveket, összehajtogattam őket, és a nagy kupacból két nevet húztam ki.  A két nyertes:

1) Andi 02. 18.

2) Ferenczi Erzsébet

A megnyert ajándékutalványuk átadásával kapcsolatban keressük őket. Bármelyik CD-csomagomra beválthatják őket.

Ta-ta-ta-taaaaa! Következzen a megfejtés!

A probléma, amiről szó van, nem más, mint a:

féltékenység!

A féltékenységről szól tehát legújabb CD-csomagom, ez az a probléma, ami csak keveseket érint, de aki átélte már, tudja, hogy halálosan kínozni tudja az embert…

A féltékenységről szóló
legújabb CD-csomagom szerdától kapható

Szerdán jelentkezem a részletekkel, de előre szólok: aki ijedős, vigyázzon, mert egy hangos pisztolydördülés rémületet fog okozni!

Szerdán minden kiderül!

Lesznek, akik nagyon fognak örülni jövő szerdán.

Aznap reggel jelenik meg ugyanis hivatalosan egy új CD-csomagom, amely az egyik leggyötrőbb, legelviselhetetlenebb párkapcsolati probléma kezeléséhez ad gyakorlati segítséget.

Ez egy olyan ritka probléma, amit sokan még egyáltalán nem tapasztaltak meg, de akik már átélték, tudják, hogy nagyon sok kínt tud hozni a mindennapokba, és nagyon nehéz tenni ellene.

Találja ki, hogy Ön szerint mi lehet ez a probléma! A tippjét írja meg a hozzászólások között!

Nyeremények

A helyes választ adók között kisorsolok 2 darab ajándékutalványt, amely szabadon beváltható bármelyik CD-csomagomra.

Fontos! A tippeket vasárnap éjfélig várom, utána lezárom a játékot. Eredményhirdetés hétfő délelőtt!

Szerdán pedig minden kiderül az új CD-csomagról…

Pssssszt! Egy kis segítség…

Hogy könnyebb legyen rájönni a megfejtésre, elárulom, hogy:

1) hűtlenség is előidézheti ezt a problémát, de sokszor olyan pároknál is gondot okoz, ahol mindkét fél hűséges egymáshoz,

2) a közfelfogás szerint a legfőbb okozója az önbizalomhiány (a valóság persze más).

Várom a tippjét a hozzászólások között!

Amikor az ember hazaérkezik a munkahelyéről, jön az örök dilemma: beszámoljak minden munkahelyi gondomról a páromnak vagy sem? Mennyire hozhatom haza az aznap begyűjtött problémákat, a megoldhatatlannak tűnő konfliktusaimat, a “hülye főnökömet”, az idegesítő kollégáimat és az egész napos stresszt?

Mielőtt megválaszolnánk a kérdést, nézzük meg ezt a bejátszást a Szomszédok című sorozatból:

Vigyük haza a munkahelyi gondokat! (érvek)

1) Egy őszinte és mély kapcsolatnak az alapja az, hogy mindent elmondunk a párunknak. Ha csak arról beszélgetünk, hogy “minden szép és jó”, akkor nem lesz élő a kapcsolat, csak egy színjáték lesz az egész.

2) Valakinek ki kell beszélnünk a nap során “begyűjtött”, feszültséget okozó helyzeteket. És erre ki más lenne alkalmas, ha nem életünk párja. Hiszen ővele a legmélyebb a kapcsolatunk.

3) A párunk segíthet abban, hogy a problémákra egy új nézőpontból tekinthessünk, ezáltal sokkal könnyebben megoldhatjuk őket.

Ne vigyük haza a munkahelyi gondokat! (ellenérvek)

1) A munkahelyi gondokkal önkéntelenül is olyan érzelmi hangulatot hozhatunk haza, amit a párunk nem érdemel meg. Senkinek sem jó, ha a nap hátralevő részben idegeskedünk vagy szomorkodunk.

2) A párunkat olyan problémákkal terheljük, amit ő nem tud megoldani, viszont onnantól, hogy elmondjuk neki a dolgot, ő is aggódni fog miattuk. A saját problémánkat az ő problémájává is tesszük.

3) Megterhelő mindig csak a rossz hírekről hallani. Jó lenne, ha pozitív dolgokról is szó esne, elvégre az ember azért megy haza, hogy nyugalmat, szeretet kapjon (és adjon).

Önnek mi a véleménye?

Kedves Zsuzsa! Az egyik cikkemre a fentiek szerint reagált, és ezt követően rengetegen érdeklődtek Ön iránt, volt, aki még az elérhetőségét is elkérte tőlem, hogy megtudja a titkát. Ön nem egy celeb, nem egy “különösen érdekes” ember, hanem egy ugyanolyan hétköznapi életet élő hölgy, mint a legtöbb olvasóm.

Talán pont emiatt arra voltak sokan kíváncsiak, hogy miként sikerült rendbehoznia a párjával a kapcsolatát. Hiszen ha valakik eljutnak odáig, hogy külön költözzenek, ott már elég nagy gondok vannak a kapcsolatban. Ön és a párja viszont innen „fordított”, ma boldog párkapcsolatban élnek úgy, hogy korábban majdnem örökre elváltak az útjaik.

Milyennek indult a kapcsolatuk? Milyenek voltak az első évek?

Már rögtön a kapcsolatunk elején egymásra hangolódtunk. Olyan volt, mintha, mindig is ismertük volna egymást. Nagyon hasonlóan gondolkodtunk. Az első években nagyon boldogok voltunk, minden szép és jó volt.

Azt mondja, hogy 7 év után tönkrement a kapcsolatuk. Mikortól vette észre, hogy valami nem stimmel?

"Túl anya" voltam...

A gyermekünk születése után. “Túl anya” voltam. Teljesen elhanyagoltam a páromat, nem figyeltem rá és egyáltalán nem volt közöttünk szexuális kapcsolat sem. Csak a fiúnk körül forgott minden.

Lehet, hogy durva hasonlat, de kicsit olyan volt minden, mint az állatoknál, amikor a nőstény elkergeti maga mellől a hímet, mikor a kicsinyeit neveli.

Természetesen ahogy nőt a fiunk a figyelem már megoszlott a gyermekünk és a párom között, de akkor már késő volt.

Konkrétan ki mondta ki, azt, hogy menjenek külön, és milyen volt a különélés időszaka?

Én mondtam ki, de a párom abszolút egyetértett velem. Úgy gondoltuk, ha most nem válunk szét békében, akkor később történik meg haragban.

Az óvodás korú fiammal albérletbe költöztünk, így eléggé megterhelő volt a különélés, mind lelkileg, mind anyagilag. Lelkileg azért, mert nem nagyon szeretem az új dolgokat, a megszokások rabja vagyok.

A különélésünkről tudni kell, hogy – a gyermekünk miatt, illetve mivel egy helyen dolgoztunk – napi szinten találkoztunk. A szakításunk elején ez egy kicsit feszélyezett bennünket, de egy-két hónap után már nem okozott problémát.

Hogy sikerült egymásra találniuk úgy, hogy különéltek?

A párom közeledett.

Elmondása szerint, ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban rájött, hogy neki ránk van szüksége. Mi vagyunk igazán fontosak neki.

Én egy kicsit féltem az újrakezdéstől, de ahogy megint elkezdtünk “összeismerkedni”, tudtam, hogy jó döntést hozunk.

Miben változott Ön, és miben a párja?

Úgy gondolom, hogy ugyanabban változtunk. Mindketten átértékeltük az életünket. Nagyon figyelünk egymásra. Jobban magunkba nézünk. Hiszen nem biztos, hogy mindig az a jó, amit mi akarunk

A hozzászólásában mit értett az alatt, hogy a „fogainkat” folyamatosan ellenőrizzük? Talán azt, hogy sokkal többet foglalkoznak a kapcsolatukkal?

"Nagyon sokat beszélgetünk..."

Nagyon sokat beszélgetünk. Ha bánt bennünket valami, minél hamarabb átbeszéljük. Nem őrlődünk magunkban, mert olyankor túl sokat gondolkozik az ember és kitalál nem létező sérelmeket. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyunk gondolatolvasók. Nem tudhatjuk, hogy a másik miként éli meg a problémás helyzetet.

Zsuzsa, mit tanácsol azoknak, akik nem boldogok a párjukkal?

Talán azt, hogy próbáljanak néha a másik szemével is látni, vagy legalább is kívülállóként. Ha felmerül egy probléma és azt megpróbáljuk kívülről szemlélni, sokszor rájövünk, hogy milyen bagatell dolgokból tudunk haragot szítani.

Továbbá, hogy sokat beszélgessenek. Mondják el egymásnak a vágyaikat, problémáikat, sérelmeiket. Természetesen fontosnak találom, hogy ez mindig nyugodt állapotban történjen. Hiszen sokszor az is baj, hogy akkor közöljük a párunkkal a sérelmeinket, mikor mindketten feldúlt állapotban vagyunk.

Zsuzsa, gratulálok az új élethez, sok-sok boldog és örömteli időszakot kívánok Önöknek! Nagyon köszönöm minden olvasóm nevében a riportot!